Az elmúlt napokról

Mostanában, mire este oda jutok, hogy a blogoláson kívül nincs más teendőm, egyszerűen elszáll az ihlet. Összetett mondatok megfogalmazására, 2 sornál hosszabb e-mailek küldésére sem voltam képes az utóbbi napokban, elnézést azoktól, akiknek épp ezért még nem válaszoltam. Egyszerűen most nem ment.
Hogy mi minden történt?
- Rájöttem, hogy miért "kényelmetlen a szék" a Bach-virágterápia tanfolyamon. Igen, néhányan biztosan sejtitek, hogy nem a szék kényelmetlen (érdekes módon csak nekem, én csak én ficergem végig a 2 órát), hanem a szituáció, ahogy szembesülök saját magammal. És ettől a fájdul meg a hátam valójában. Cél: ezen változtatni
- Beleférek egy nadrágba, amit januárban vettem, de nem hordtam, mert szűkös volt még, de kedvező ára miatt nem akartam otthagyni. (meg ugye bíztam a karcsúbb jövőben :) )
- reggelenként nagyon-nagyon hideg van, az autót még a fél 8-as induláskor is kaparni kell, de már nem csak a szélvédőn, hanem mindenhol jégvirágos:

- tegnap újra részem volt egy órás yumeiho-masszázsban, amit mindenkinek csak ajánlani tudok
- adományoztam, és továbbajánlottam az adományozás lehetőségét. Innen üzenem a készítőknek, hogy szuper a karácsonyi szám!
- a munkában egyre több feladatot kapok, úgy érzem, néhány kolléga most kezd csak felfigyelni rám (és a képességeimre)
- ma elhatároztam, hogy jövő héttől ismét otthonról viszem az ebédet, nem rendelek többet. Úgy érzem, hogy szükségesm van erre a kapcsolatra az étellel. Egyébként kicsit javultak az étkezési szokásaim: ugyan most is előfordul, hogy néhány nap után beeszek édességből, de már messze nem akkora mennyiségeket teszek magamévá. Úgy gondolom, hogy ez annak köszönhető, hogy csökken a haragom magammal szemben, hiszen ez tulajdonképpen egy bosszú volt nálam. Ami ráadásul épp önmagam ellen irányult.
- Ma megrohamoztam a dm-t. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én egyszerűen imádom az Alnatura termékeket. Most többek ezeket vettem:

És most kezdődik a hosszú hétvége! :-)

A látás napja...

...címet érdemli a mai nap, mert :
- T anyukája új szemüveget kapott
- én új szemüveget kaptam (épp szokom)
- T-val specialistánál voltunk, és végre történik valami, talán tudnak valamit kezdeni a problémájával.

Mondtam már, hogy imádom ezt a pasit? :-)

A cégnél a szokásos, plusz ma elhintették egy esetleges előrelépés lehetőségét. Az előrelépés lehetősége biztos, a kérdés csak az, hogy akarok-e élni vele.

Egyébként ismét erős vagyok, és kész arra, hogy egészségesre egyem magam. Magunk. Mert többet kell foglalkoznom T pihenésével és egészségével is. És igenis nyúzni vele, még ha nyűgösködik is miatta.

Ma szürkére lakkoztam a körmeimet:

Megkóstoltam egy igazi hazai finomságot, a Naturalét:

/forrás: fozomasina.freeblog.hu/

Visszavonatoztam a fővárosba, közben pedig gyönyörködtem az ősz színeiben:

T-től pedig kaptam egy csizmát. Nagyon imádom. Mindkettőt!:-)

Most a Napfényes birsalmasajtját majszolom, és kénytelen vagyok megnézni a Dirty Dancing 2-t. Ez most igazi belső kényszer:-)

Szombat

Temető, nagyszülők látogatása - erről szólt ez a nap. Ideig-óráig sikerült felpörgetnem magam, de gyorsan elmúlt. Most meg már nem is erőltetem, így esik jól.
Régi zenékkel nosztalgiázom, közben meg programokat keresek. Múlt és jövő. Itthon (a régi itthon) valamiért nem tudok a jelenben megmaradni. Előre vagy hátra futok.

És egy nagyon fontos dolog: elkezdtem tervezni az idei adventi naptárakat és mikulás ajándékokat. Úgy érzem, hogy már most el vagyok késve:)

Péntek!

Végre péntek, és végre haza is értem. Hiába na, ezt a vonatozást már baromira unom. Most már 8 éve teszem meg rendszeresen ezt az utat. Már múltkor elkezdtem rajta gondolkodni, hogy jó lenne összeszámolni, hogy hányadik útnál tarthatok. A 300-at már biztosan elhagytam, mondjuk 400-nál jó lenne inni egy pohár pezsgőt :-D

A hét eddigi napjaihoz híven nagyon pörgős napom volt, nem is sikerült mindent befejezni. Nagyon számítottam ma egy bejelentésre a munkakörömre vonatkozóan. Kíváncsi vagyok, mikor hozzák fel a témát, és hogy mit ajánlanak.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a mai volt az idei tél első reggele. Lehet, hogy hetekig nem lesz ezután hasonló, de erre mást nem tudok mondani, ugyanis az autó szerint -0.0 fok volt fél 8-kor :-S Én szeretem a telet, na de hogy októberben már ilyen idő fogadjon?! Na ne! Én gyorsan behuppantam a kocsiba, és fényképezgettem a szélvédőt, amíg T el nem tüntette róla ezt:

Most pedig már itthon, anyunál.

A fél világot megkerülve

Pörgős, aktív (fárasztó) nap után a fodrászhoz. Loknibabává válás. Közben sokk: ő is megerősít egy lehetséges betegséget, amit a talpmasszőr is mondott. Mosolyogva elköszön, de az utcán már nem figyel. Majd ráeszmél, hogy teljesen elkeveredett olyan utcák között, amit évek óta ismer. Aztán csak hazaér.
Tudom, hülye vagyok, hogy ennyit foglalkozom egy fiktív dologgal, hiszen minden csak feltevés. Idővel kiderül.

Most loknisan, szerelmesen, melankolikusan.

Leírtam a címet, és eszembe jutott József Attila verse:

"Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon."
1937. október

Pörög-forog, futkos, csak fogja valaki a kezem közben :-)

Az úgy volt, hogy ma a gondolataim nagy része a kávé körül forgott. Túl sokat szerencsére nem ittam, de még így este is megihletett :) Tudom, hogy nagyon gagyi, de hát az ember azért ír naplót, hogy az apró-cseprű hülyeségeit megörökítse, így ezt a paint-ben rajzolt képet is :D
Igen, jó kedvem van. Hatékony voltam a munkában, hatékonyan intéztük a munka utáni teendőket. Nagyon jókat nevettünk a dugóban ülve, és már a karácsonyról beszélgettünk.
Tudom, hogy a jó hangulatom abból is fakad, hogy meg vagyok elégedve a táplálkozásommal (és ma mozogtam is), és ez alapján ítélem meg magam. Ismét reménykedem, hogy talán most el tudom engedni ezt a görcsös ragaszkodást egy eltervezett életforma és annak szabályai iránt. És anélkül is tudok jókedvű lenni, szeretni magam - és persze összességében egészségesen élni. Tényleg, lehet, hogy az a baj, hogy nem tudom magam más tulajdonság miatt becsülni? Más nem tölt el megelégedettséggel? Lehet, hogy a legegyszerűbb módszerre lenne szükségem, azaz egyszerűen végiggondolni és leírni, hogy miket szerethetek magamban...?!

A nap egyik újdonsága az volt, hogy kuszkuszt főztem. Életemben először. Hagymát, paprikát és paradicsomot (vagyis ami itthon volt) pároltam hozzá forró olajon, és salátalevelekkel ettem. Finom!!!

Mai zene:

 

Visszatérős kedd

Kezd visszatérni belém az élet, a lelki energiák, vagy akárhogy is hívjam..szóval jól voltam ma. Nem tudom, hogy ez a kiegyensúlyozott étkezésnek is köszönhető-e (R: purpur salátával, T: szőlő, körte, E: árpafőzelék mungóbabbal, karfiollal, barnarizzsel, U:4 szem mandula, V: avokádókrém karalábéhasábokkal) , a reggeli fürdésnek, a tegnap esti barátnőzésnek vagy a csillagok állásának, de ma könnyen vettem az akadályokat - és nem is találtam olyan túl sokat.
Persze lehet, mindez a Bach cseppem hatása, amit még két hétig próbaként szedek. Mindenesetre a tanfolyam mai óráján megint csak gyarapodott azon esszenciák listája, amit szedetnék magammal. Nagyon durva, hogy szinte minden lelki nyavalyánál magamra ismerek?
Egyébként egyre hasznosabbnak érzem ezt a tanfolyamot. Nem is a virágeszenciák megismerésére gondolok, hanem azokra a gondolatokra, benyomásokra, amit ott megosztunk egymással. És azokra, amiket útravalónak kapunk az oktatótól. Csak remélem, hogy lesz erőm mindezt megemészteni. Igen, erőm, mert azt már észrevettem, hogy nem szeretek szembesülni a problémáimmal: inkább nem írok, nem beszélek róluk...jó kis struccpolitika.
Egy kép, hogy megmaradjon emléknek az első cseppem: a cseresznyeszilva

 A tegnapi bejegyzéshez kapcsolódóan pedig még egy idézet mára, ami már napok (lassan hetek) óta kint van az asztalomon. Valójában egy tanfolyam hirdetése, forrás itt, de nekem egyelőre elég az is, ha napi szinten eszembe jutnak ezek a sorok:

"Mert, ma jó napod van. Jó a kedved. Majd valami történik és rossz lesz. Holnap bal lábbal kelsz. Találkozol valakivel és újra vidám vagy. Bemész a munkahelyedre, valami megint történik. Jól érzed magad tőle, vagy rosszul. Valami történik és megváltozol. És jó kedved van. Vagy rossz. De nem rajtad múlik.

Őt vagy azt szereted, a másikat pedig nem szereted. Kedveled, mert ilyen meg olyan, de amikor tesz valamit, akkor megutálod és rossz lesz a napod.

Észrevetted, hogy a benned felmerülő (vagy általad tapasztalt) érzéseket tőled (látszólag) független események határozzák meg?

A környezeted kifejt rád egy hatást, te pedig reagálsz. És ennyi az életed.

Nem UNOD még, hogy:
- van kedved, meg nincs kedved?
- szereted, vagy nem szereted?
- egyik napod "jó" a másik meg "rossz"?

Mert ha unod, vagy zavar, hogy nem tehetsz semmit, akkor talán változtatni kellene... s persze elsősorban nem a környezeteden - az olyan amilyen -, hanem magadon. Azon, akit magadnak "gondolsz". Hogy ne csak gondold az életed. Hogy ne csak a környezetedre reagáló ember-robotként élj. Hogy észre vedd, hogy bármi is történik, te Szabad és Boldog maradsz."

Sivár hétfő- egészen estig

Elég roszul indult a mai napom - és a folytatásban sem nagyon változott, egészen estig. Nem tudok konkrét rosszat mondani rá, a legjobb jelző az, hogy sivár. Olyan semmilyen és nem jó.
Szerencsére este Ritával sikerült felvidítanunk egymást, úgyhogy most megint van kedvem szeretni mindent és mindenkit, foglalkozni magammal, a gondolataimmal, a lelkemmel.
Ehhez azért kellett az az Elephant Latte is :-)

Szerethetőbb napokat! (Persze tudom, hogy ez csak saját magamtól függ, nem a környezetemtől)

Vegyes vasárnap

Egyszerre volt nagyon jó és elkeserítő is a mai napom: egyrészt sok-sok jó dologban volt részem, újabb megerősítést kaptam egy egészségesebb életforma irányába, viszont épp ez váltotta ki az elkeseredésemet is, azt, hogy a közvetlen környezetem nem érti meg mindezt, és azt a bizonyos pozitív hozzáállást, támogatást hiába várom tőlük. Remélem, ez majd változik idővel, talán ha látnák, hogy tényleg eltökélt vagyok...

A napot egy finom fahéjas köleskásával kezdtem, mézzel és reszelt almával. Aztán irány a csajos napra: a talpreflexológusnál kezdtem, aki eléggé elkeserített...próbálok nem foglalkozni vele, de holnap bejelentkezek a szakorvoshoz. Masszázs után energetizáló jógán vettünk részt, majd a pilatest is kipróbálhattuk. Farkaséhesen értünk a Napfényesbe, most pizzát ettem és xilites-agavés tortát, nyamm:-)

Most pedig próbálom elfogadni, hogy vége a hétvégének, és igyekszem szeretni a jövő hetet :)