Tegnap olvasgattam az évekkel ezelőtti bejegyzéseimet, és hirtelen nagyon nagy vágyat éreztem rá, hogy ne hagyjam veszni a maihoz hasonló hétköznapokat. Azt hisszük, nem történik semmi érdekes, pár évvel később aztán visszaolvasva mégis mosolyra húzódik a szánk, hiszen éppen az van benne ezekben a sorokban, amire emlékezni szeretnénk: a vágyaink, a szeretetünk, az életünk.
Most itt folytatom örömökkel, egyszerű tettekkel, gondolatokkal, hogy megmaradjanak. Mert szeretem az életem.
1 megjegyzés:
Támogatom az ötletet :)
Megjegyzés küldése