A fél világot megkerülve

Pörgős, aktív (fárasztó) nap után a fodrászhoz. Loknibabává válás. Közben sokk: ő is megerősít egy lehetséges betegséget, amit a talpmasszőr is mondott. Mosolyogva elköszön, de az utcán már nem figyel. Majd ráeszmél, hogy teljesen elkeveredett olyan utcák között, amit évek óta ismer. Aztán csak hazaér.
Tudom, hülye vagyok, hogy ennyit foglalkozom egy fiktív dologgal, hiszen minden csak feltevés. Idővel kiderül.

Most loknisan, szerelmesen, melankolikusan.

Leírtam a címet, és eszembe jutott József Attila verse:

"Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon."
1937. október